Növekedési ugrás a gardróbodban - 4 mérföldkő a szülés utáni öltözködésben

Ha nemrég szültél, akkor pontosan tudod- ha más nem az átvirrasztott éjszakák okán-, hogy mikor várhatóak kisbabád életében a növekedési ugrások. Ha még előtte állsz ennek az útnak, ezt a cikket érdemes elolvasnod. Visszatekintve a szülés utáni első félévben én magam is hasonló ütemben változtam.

Az elején kerültem a tükröket, a szekrényt is csak muszájból látogattam. Később, elkezdtem érezni... érezni, hogy újra szeretnék magamról gondoskodni az öltözködés útján is. Így történt, hogy mire a babám betöltötte a fél éves születésnapját, én is közelebb kerültem az anya testem elfogadásához.

Szülés utáni test

Funkciójában nem ugyanúgy üzemel, a tükörben nem ugyanúgy mutat, mégis ugyanazt a lelket rejti, mi az? Hát egy friss anyuka, csodára képes teste! Tudni mindezt fejben és megélni, mi több elfogadni az új testképet, nagy különbség! Ezt a kérdést még én sem pipáltam ki, de hétről hétre értettem meg, hogy meg kell érkeznem újra a saját szülés utáni testembe.

Nem 'visszaszerezni a régi formát'. Nem ugyanabba a szűk nadrágba beleférni. Sokkal inkább otthont teremteni az új kiadásban, és szerethető módon felruházni, idővel megszeretni.

Ahogy a test, úgy a tükörhöz való viszonyom, az önbizalmam is változott. Az úton mérföldkövekként a növekedési ugrások szakaszai szolgáltak az anyuka öltözködésem kialakításában. A szülés utáni testünk elfogadása nem egyik napról a másikra zajlik – de az öltözködés segíthet újra rátalálni az önbizalmunkra.

4 mérföldkő a szülés utáni öltözködésben

3. hét - Az első lépés a szülés utáni testem elfogadása felé

Őszintén, én itt kezdtem el egyáltalán jobban lenni. Már nem fájt (annyira) ülni, felkelni az ágyból. Újra jól esett hosszan zuhanyozni, majd törölközés után szembenézni magammal és hagyni, hogy felszínre törjön a hiányérzet. Az ismerős formák, ívek, tónusok hiánya. Ekkor vettem fel újra sport ruhát, és kezdtem el a regeneráló tornát, ami bár a testemre is hatott, a lelkemnek sokkal többet jelentett.

6. hét - Elengedem, megengedem, elfogadom

Patikába igyekezve történt, hogy egy távoli ismerőssel összetalálkozva megkérdezte, hogy mikor született meg a kisbabám. Valamiért bántott a kérdés, A babám megszületett, mert a világra hívtuk őt. Nem kell neon betűkkel a homlokára írni, de ezt az utat együtt tettük meg. Míg ő nagyot nőtt másfél hónap alatt, én továbbra sem mentem össze, viszont ez az aha élmény megengedővé tett. Itt fogadtam el, hogy együtt alkalmazkodunk az új, közös világunkhoz, melyben én az új, szülés utáni anya testemhez.

3. hónap - Színek, minták, érzések az anyaságban

Felfedeztem, hogy a babám látásának fejlődéséhez ez idő tájt én magam is hozzájárulhatok az öltözködés eszközeivel. Anyuka ruhatáramba mintás pólókat, blúzokat szereztem. Színes, mintás kendőim új funkciót kaptak a lakásban amolyan látványosságként felaggatva. Jutalomként a széles mosolyok szolgáltak. Ezzel egyidőben az én mentális békém is az egyensúly felé kezdett törekedni.

6. hónap - Közelebb kerültem az anya ruhatárhoz

Hosszú séták melegítőben, rendszeresített torna a játszószőnyegen és a nő, aki szembe néz a tükörben lassanként kezd ismerőssé válni. Hogy a régi énem derengett-e fel halványan vagy inkább az új verzió, amiben már anyaként is otthonra lelhettem. Ha a korábbi ruháim még vártak is a sorukra, ez idő tájt mélyültem el az új szettek nyújtotta örömökben.

Végeztem-e? Korántsem! Viszont ezek a mérföldkövek segítettek elfogadni az új anya testet. Ezután jöttek a fűszerek, a kísérletezések az új arányokkal, textúrákkal, színekkel. Induláskor újra végignéztem magamon, újra tudtam szeretni, aki visszanézett rám. Talán már-már mosolygott is, és ha lehet, ez volt a legnagyobb növekedési ugrás mind közül.

Hasonló tartalmakért keress instagramon is!